Kellő virtussal és itinerrel felszerelkezve nekivágok az első kerékpáros ttúrámnak fél tízkor. Szob gyorsan elmarad,tíz perc és Ipolydamásdon vagyunk. A falu után balra az Ipoly és a horgászok, jobbra a Börzsöny amiből a közeli Nagy- Galla tűnik ki. Letkésig hullámzunk, de inkább az elnyújtott emelkedők jellemzőek. Letkésen a Stop Söröző előtt tényleg stop. Fél óra alatt elérjük az első pontot.Itt és még jó darabig örülünk a 20 feletti átlagnak: )

Nem is húzzuk az időt, irány Tésa!Ipolytölgyes és Vámosmikola után a tésai elágnál kezdődik a sokatmondó nevű  Nyúzó-völgy. Szerencsére nem ez az útvonal, hanem balra be Tésa felé. Az útviszonyok itt inkább minket igazolnak: nyomvályús, kátyús, pocsolyás,kavicsos a bekötőút. Magyarul élvezhető : )

Az Ipoly túlpartjáról Ipolyszakállos temploma látszik, oda is megyünk még!A vízműnél újabb pont, pontban 11-kor. A táv- szint nagyjából egyharmada megvan. Nagyra nőtt, finom őszibarack az ellátmány.Keményebb felfelé következik az ipolyviski határátlépő pontig, ahol a 75-ös táv útvonala elválik. Továbbra is felfelé és feltámad a szél, magától értetődően szembe. Beérünk Bernecebarátiba, jól körbekerültük a házunk táját!( Kemencét)  Továbbra is fúj a szél és támad a meleg. Nógrád megyében köszönt a tábla, már látszanak Ipolyság házai. Parassapusztánál átgurulunk az üresen álló határbódék közt. Ipolyságon gyorsan elérjük a pontot, vizet töltök. Ez a visszafordító kanyar, a túra legtávolibb pontja.Tűz a nap, s a szél Murphy törvénye szerint ismét oldalról-szembe fúj. Pereszlény környékén tökéletes minőségű aszfalton hosszabb egyenesen tekerünk, ezt a környéket mintha bringázásra teremtették volna. Százd és Szete környéke hullámzó föl-le, itt próbálkozunk az 50 km/h-s álomhatár elérésével, de csak 45,5-ig lódulunk meg. Szetén aztán vége a jó életnek, kiadós kaptató jön. Bár a szél fúj, nem javít a hőérzeten csak hátráltat. Megállunk, megiszom az összes vizem, majd felcammogunk a domb tetejére ahol Mária-szobros, virágos kegyhely áll. Ipolyszakállosra érünk, a pont a következő faluban, Ipolybélen van. Az italbolt vasráccsal zárva, ilyen szomorú látványt! Ezen az oldalon nem láttunk egy közkutat sem, a pontőröknél a vízszolgáltatás már elfogyott, a sajátjukból adnak. Hallunk a kerékpározás szesz-tartalmáról is a zárt kocsma előtt: Szél, Eső, Szint : )

Ipolypásztó a következő település, majd okres-t váltunk: lévaiból érsekújváriba. Aztán kiskeszi jön, ahol rokonaim is meglátogatnám, ha volna rá időm és tudnám melyik házban laknak: ) Sorszámozott gyümölcsfák, újabb megálló alattuk, a nyeregben ülés már elég kényelmetlen. Ipolyszalkára érünk, a kitáblázott Magyar Köztársaság felé fordulunk. A gyönyörűen festett tájház előtt lassítunk, a túra után ide visszatértünk megnézni. Kreicsi Gábor előz minket, ő más dimenzióban utazik: ) Áthaladunk az Ipoly hídján és Letkésen vagyunk ahol a reggelről ismerős pontőröktől ismét megkapjuk a pecsétet.

Tíz és fél km maradt, az útvonal Szobig ugyanaz. Ebből az irányból jóval lankásabb, időnk is van, kényelmesen gurulunk át Ipolydamásdon majd elérjük a nosztrai elágazást ahonnan pár perc és pár méter felfelé a vasútállomásokig és a célban vagyunk. Macikupacék érkeztetnek, az oklevél és MKSZ jelvény mellé választani lehet kitűző és hűtőmágnes közül. Kellemesen elfáradva, ki tudja ma már hanyadszor indulunk vissza Letkés felé.Köszönjük a színvonalas rendezést!