Bő másfél órás autózás után hét óra körül indultam teljes menetfelszerelésben a Kisinóci turistaháztól.Előzőleg a tuhun megnéztem több lehetőséget is, Diósjenőről, Királyrétről és innen is szinte pontosan ugyanannyi, 8-8.5km volt a táv és 750 m körüli a szintemelkedés, viszont ezt az utat ismertem a legjobban az összes közül.Tehát irány a végtelennek tűnő Inóci-vágás! Na ez tényleg végtelennel tűnt...Az elején a csonttá fagyott föld ropogott a talpam alatt, majd 400 méter körül megjelent nagyobb mennyiségben a hó, 500 felett pedig teljesen átvette az uralkodó talajtakaró szerepét.Nekem ez nagyon tetszett, annak az UAZ-os brigádnak viszont nem annyira akik még a legelején előztek meg járművükkel ,akkor nem hittem hogy látom még őket, és lőn! Éppen láncolták a vasat...,így közel 2 km után utolértem őket! Lánccal sem jutottak messzire, ezt már lefelé jövet láttam a nyomokból, de ne szaladjunk ennyire előre, legyen ez elég az Inóci-vágás talaj és terepviszonyának jellemzésére.

Nagyjából 3-3.5 km után enyhült picit az emelkedő, gyönyörű bükkerdőben szintezve haladt az ösvény, éppen besütött a fák közt a reggeli napfény, szikrázott a hó a napsütésben, hatalmas sziklák, csendes téli erdő, kell ennél több vasárnap reggel? A Nagy-Inóc mellett elhaladva rövid ereszkedés után értem el a Nagyhideg-Hegyi turistaház szervízútját, ezen negyed óra alatt magát a turistaházat is.Nem mentem most be, fotóztam párat majd irány a Csóványos! Igen erős ereszkedés után a Rakodónál gondolkoztam el hogy ez a meredély visszafelé milyen rosszul fog nekem esni...! Na de sebaj,töretlenül haladtam a cél felé, -egyre nagyobb volt a hó- és itt-ott ahol nem volt egyértelmű az ösvény bizony térdig is belesüppedtem.A Szabó-köveknél megpillantottam a csúcson lévő geodéziai tornyot, majd egy végső elszánt rohammal felértem a csúcsra!Legnagyobb meglepetésemre  -pár emberre számítottam-  egy kisebb sátortábor volt a hegyen, éppen főzöcskéztek valamit.Állítólag január utolsó hétvégéjét ez a társaság itt szokta tölteni, itt találkoznak és buliznak egyet.Dícséretes dolog, de melegebb hely nem vót inkább??
A rendezők nem régen érkezhettek, éppen pakoltak kifelé, erős volt a gyanúm hogy én voltam az első érkező "teljesítő". Mivel előneveztem egyből megkaptam a nevezési díj ellenében az előre elkészített díjazást, emléklap, kitűző, és egy ingyenes BTHE "Eseménynaptár 2012" című kiadványt, valamint egy marcipános müzliszeletet.Finom volt!  A toronyba is felmentem, nem volt igazán jó kilátás, csak a közelebbi hegyekre, kicsit párás volt az idő. Lejöttem, majd elindultam visszafelé, ugyanarra, ismét a kék sáv jelzésen. Valahogyan lefelé feleannyinak tűnt az út, hamarosan ismét a NHH-i turistaháznál voltam, ezúttal sem mentem be, haladtam tovább jó tempóban.Míg felfelé korán reggel szinte egyetlen emberrel sem találkoztam, így dél körül már alig győztem kerülgetni a Csóványost támadó lelkes - és kevésbé lelkes (...messze van még??... :-) )-   turistákat, kisebb csoportokat. Síelők is voltak szép számmal. A turistaház szervízútján hangos motorzúgásra lettem figyelmes, egy szép állapotban lévő kb 45-50 éves összkerekes Csepel teherautó hozta a kirándulókat fel a hegyre, elején a felirat: "NAGY-HIDEG HEGYI NOSZTALGIAJÁRAT". Király! Imádom a régi gépeket...

Az Inóci-vágás "fönrű le" sokkal élvezetesebb mint "lenrű föl" , és főleg sokkal gyorsabban is lehet haladni ilyen irányú trappolás esetén, így  hamarosan visszaértem a Kisinóci turistaháznál parkoló autómhoz, gyors cipő és zokni csere után indultam is hazafelé, fejemben a gondolattal: ez egy remek túra volt, jól éreztem magam, végre havas, hegyvidéki tájon gyalogolhattam,  és ez soha nem jutott volna eszembe ha nincs ez a nagyszerű rendezvény, jövőre is szeretnék eljönni!