-Vasfűrészed van? –Nincs, de flexem van! Imbuszkulcs helyett az is megteszi; megszervizeljük vele a letámasztót. Ezzel és némi pillanatragasztóval fel is készültünk a másnapi tt-re.  Reggel a kétkerekűeket négykerekűbe tesszük és a szobi rajthelyszínig lényegében autós rész-bejárást  csinálunk, figyelve hol lesz jó lejtő, emelkedő. Nevezéskor megcsodáljuk az országúti szuperbringákat, enyhén szólva kilógnak a sorból a montik. Kicsit aggódva nézem, hogy fogják bírni? De ha a börzsönyi sarat és Drégelyvárt bírták nehogymá’ az aszfaltos sztráda kifogjon rajtuk! Rendezvénykártyának hála nem kell nevlapot töltögetni, vonalkódos címkét nyomnak.

Fel a Badacsonyra!

Az elmúlt hónapban a havazás mindig a legrosszabbkor jött, ezért nem jutottunk el az év végére tervezett Bakonyi Mikulásra és Dombay-tó Maratonra sem. Nagyon hiányzott már valami mozgás, a Téli Mecsek meg, akárhogy is néztem, még túl messzinek tűnt. Ezért egyértelművé vált, hogy Szilveszterkor felmegyek a Badacsonyra, de hogy még se legyen túl rövid a táv, előneveztem a „Vár a Szigligeti-vár” vártúrára is, amit megtoldottam még egy rövid kitérővel a szigligeti Óvárhoz.  Így a vége körülbelül 16 kilométer lett.

Mérsékelt sebességgel robog velünk az autó a régihármas elefántcsapdái között, a hangszórókban az Epica énekesnőjének el-elcsuklik a hangja az út határozottabb folytonossági hiányainál. Mellettünk a Mátra körvonala, mint hosszan elnyúló szintmetszet mered a felhőtlen ég felé. Elhagyjuk Gyöngyöst, Hatvant, lassan elmaradnak az ormok mellettünk, szelídebb vidékre térünk. Egyenes térít el az ívelő főútról, dombra fel és dombról le, AS-szabvány (ahogy sikerült) szerinti úton követjük a mellékvonal sínpárját, mellettem Kerek repkény diktálja a hátralévő falvakat és az odáig megteendő távolságot. Galgagután teszünk egy bónusz kanyart, amely kifejezés szép eufemizálása az eltévedésnek. Bedöcögünk a vasútállomásra, parkolás céljából. A hátul bambuló Patti húgommal felébresztetem a mellette szundikáló Bese öcsémet. Ébredezés közben kocsiban és kocsin kívül várjuk a rajtidő eljöttét és a rövidesen érkező, S33509 számú sebesvonatot. Utóbbi jelzi az indulás időszerű mivoltát, átzavarom a kényelmeskedő csoportosulást a rajthelyszínre, összefutunk Vándor Csillaggal és a túra előtti estén a „Grand Hotel Becske alsó” szolgáltatásait igénybe vevő Tincával és sétáLós bácsival. A jégcsapok már egészen leolvadtak a hajukról. Sorra kerülünk, fizetünk, mint a katonatiszt, kitöltjük a szükséges adatokkal a szükséges papírokat, majd újabb, tizenhét másodpercnyi sorállást követően egy vonalkódos rajtidővel ellátott itinert kapunk. A füzetkében mindenféle információ megtalálható, útleírás, színes térkép, táv- és szintadatok, ismertető a nevezetességekről. Remek. Kerek repkény kék térképtartója elnyeli az irodát, épp begördülnek laci069-ék, amikor indulni készülünk. Bubunak beígérem, hogy majd utolér, sajnos ez nem következik be, pedig Isten látja lelkemet, nem sietjük el a túrát...

Az alábbiakban Ottorino beszámolóját (melyet a TTT honlapról emeltem át) olvashatjátok a március 20-i rendezvényünkről.

DÉL-BÖRZSÖNYI KILÁTÁSOK 2011.03.20.

Ezt már szeretem! Zebegényben leszállunk a vonatról és besétálunk az iskolába. Ki a fene szeret sokat gyalogolni? Az udvaron már nyüzsi van, Tom barátommal megvesszük a papírokat és a számítógépes nyilvántartáshoz lépünk. Sorbaállás közben pótreggelire megeszem a csócsálnivalót, amit a kezembe nyomtak a gondos rendezők. Egy kis technikai fennakadást okozok azzal, hogy a TÉLI TIHANY-on kapott vonalkódos rendezvénykártyámat, annak idején, otthon egy nagyon biztos helyre elraktam és ma hajnalban hiába füttyögtem neki, nem akart előjönni. A kis hülye most otthon unatkozhat egy remek kirándulás helyett. Egy kis szájber segítség a szomszéd asztaltól, és a kódnyomtató már köpi is az öntapadós vonalkódot, névvel, rajtidővel, DBK 40 felirattal. Nekem már csak az itinerem sarkába kell biggyesztenem. Profi! Akkor megyünk? Egy réteg ruha eltesz, és megyünk. A Trianoni emlékhelyet kell megcélozni [S3]. Ismerős az útvonal, pl. a TELEKI-n szoktunk ott landolni. Tehát fel a korlátos, kőlapos kis szerpentinen. A kanyar utáni, felfelé menő ágba pillantok: Szevasz Máté! Az emlékhelyen nincs pont, ezért hátul elhagyjuk, és pár méter után a [S3]-ról is letérünk egy jobbra-balrával, hogy a [S-] jelen folytassuk, változatlanul fölfelé. Itt már felhevült túrázók szegélyezik az utat; mindenki valamilyen göncöt gyömköd a málhájába. Nekem is melegem van, de úgy döntök, hogy csak a pontnál veszem le következő réteget. Nincs hideg, de még egy kicsit frisses a levegő. Felhős az ég, ám néhol átkéklik. Jó lenne megúszni szárazon. Legalábbis felülről, mert a több napos esőzés miatt talajügyben nem sok jót várhatunk. Néhány dúsabb átfolyás már jelzi, hogy küzdelmes napunk lesz ma.