BTHE 2006 feher 01 Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület | info@bthe.hu Facebook |  Rólunk

Belépés

Belépés a felhasználói fiókba

Felhasználónév *
Jelszó *
Jelszó megjegyzése

BTHE 2006 fekete 02 Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület

Karszt 50

Értékelés:
(0 szavazat)

Mivel igen régen volt szerencsém utoljára az Aggteleki-karsztban túrázni, - s tavaly a Tanúhegyek-rendezéssel egybe esett - ezért igen megörültem, hogy idén lehetőségem nyílik rá. Erika és István személyében pedig megfelelő társak is akadtak a vállalkozáshoz, s ezzel részünkről adva volt minden egy jó túrához. A péntek esti leérkezés kissé talán későire sikeredett, de ezen legfeljebb kis csapatunktól alig nagyobb számosságú ott alvó bosszankodhatott. De legalább gyorsan elvackoltuk magunkat a másnapi kalandokhoz.

Szombat reggel igyekeztünk nem a mezőny elején (jelentsen ez bármit is) elindulni, s ezt egy kis malőrrel tovább halasztottuk. A Baradla-barlang előtti kis sétányon volt a rajt, mely személyzetet megörvendeztettük pár kilónyi eperrel, majd elindultunk a túrán. Egyből megkaptuk a túra sűrűjét: lépcsőkön fel a bejárat fölötti sziklafal tetején lévő kilátóponthoz az OKT új jelzéseit követve. Ezen félig megkerültük a Baradla-tetőt, majd balra tértünk, hogy leérjünk a hangulatos Kecső-völgybe. A patakot követve, néha kersztezve hosszasan bandukoltunk a csendes és dús vegetációjú völgyben kanyarogva. Jó tempóban érkeztünk meg az első ponthoz, ami Jósvafő határában várta az arrahaladókat. A faluban "elnéztük" az itinert, így kóvályogtunk egy kicsit, mire ismét a helyes útra tértünk volna. Ez egy meredek emelkedőben materializálódott, melynek végén még egy keveset gyalogolva elértük a Vörös-tó partján álló Medve-sziklacsoportot, s nem sokkal később a barlangrendszer vörös-tói bejáratánál lévő 2. pontot is. Innen egy darabon szembe kellett menni a pár perccel korábbi önmagunkhoz képest, majd délnek fordultunk. Széles, jól járható utakon haladtunk, s pár emberrel is találkoztunk, gyakorlatilag utoljára. Érintettük előbb a Béke-barlang (mesterséges) bejáratát, majd később megmásztuk a Pitics-hegyet is, melynek csúcsán álló kilátóból körbetekinthettünk. Egy erősebb lejtőn leérve máris az Éger-turistaház teraszán lévő ellenőrzőponton találtuk magunkat, ahol némi frissítőt vételeztünk szörp és hagymás-zsíros kenyerek formájában. Mivel az idő haladt, nem maradhattunk nagyon sokáig, mert még várt ránk a túra jelentős hányada. Az Északi Zöld jelzéseit követtük már egy ideje, s még hosszan kellett figyelnünk őket; egészen a következő pont utánig. De addig szépen hullámzó tájon vezetett utunk. Két oldalról ezernyi színben pompázott a virágos rét, füleinkbe csupán a tücskök ciripelése és a madarak csivitelése jutott el. A távolban feltűnt a Borház-tetőn álló villámlokalizátor is, mely következő pontunkat jelentette. Itt én elsiettem az erdőbe egy geoláda miatt, majd szaporázhattam lépteimet, hogy utolérjem az elnöki házaspárt. Hamarosan jelzést váltottunk, s a Szinpetribe vezető S- jelzéseit kellett (volna) követnünk, ha az út nem teljesen nyílt és jelöletlen terepen vezet. Az itiner itt meglehetősen szűkszavú és uninformatív volt: mi megoldottuk a feladatot, de másnak ez több kilométeres kerülőt jelentett. A faluba érve én megint kitértem, majd a nyomóskutakat kihasználva feltötöttem a készleteimet. Erre szükség is volt, mert a meleg erősen tikkasztotta a testet. A kis magánakcióm miatt megint hátrányba kerültem, s ezt egy újabb emelkedő megmászása közben kellett behoznom. Visszatekintve láthattuk a NP logóját (egy foltos szalamandrát) a szemközti domboldalban kőből kirakva. Az erdőből kiérve nem sokára elértük szelcepusztát, ahol a pontőrök ismét frissítővel kínáltak. Kicsit pihentünk is, de mivel a dörgések egyre gyakrabban és egyre közelebbről hangzottak, így sietősre fogtuk lépteinket. A Szelce-völgy széles lapos talpán vezett utunk, melyről Jósvafő határához közeledve megint "letévedtünk". A Kossuth-barlangnál még pihentünk egy kicsit és az utolsó ellenőrzőpont megkeresése után megkezdtük a menekülést a nyakunkon lévő vihar elől. Na, persze esélytelenek voltunk, mint az egylábú ember a seggbe rúgó versenyen. Pár perc múlva a nyakunkba szakadt az ég és bőrig áztunk. Egyetlen dologra koncentráltunk: mielőbb fedett helyre érni. Ehhez előbb egy nyílt süppedős részen, majd egy patakon kellett átkelnünk, majd a végére egy meredek emelkedő leküzdése maradt. Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgunk, itt még ráadásként jégesőt is kaptunk a fejünkre. Mire elérhető közelségbe került a menedék, szó szerint mindenünk elázott és az eső is olyan szintre mérséklődött, ami a fák lombjain keresztül alig ért le a földre. Így inkább a mielőbbi célba érésre voksoltunk. Ennek érdekében szaporán szedtük lábainkat, s reméltük, hogy a célban megszáríthajuk magunkat és ruháinkat. Én azért - biztos, ami biztos - még két geoládát felkutattam, míg Pistiék a melegvizes zuhany okozta örömökben úsztak. A nap hátra lévő részére is maradt kihívás: bármi módon elérni, hogy a cipőink másnapra használható állapotba kerüljenek. Erre a megoldást egy rendkívül vastag törvény-gyűjtemény jelentette, mely - mint másnap reggel kiderült - gyakorlatilag szárazzá varázsolta elázott lábbelijeinket.

Összegzés: a túra szép útvonalon vezet, de a vonalvezetésen azért lehetne kicsit barkácsolni, hogy ne legyenek oda-vissza, illetve ismétlődő szakaszok. A pontőr nélküli pontokkal alapvetően nincs baj, ha kell, hát kell. A szolgáltatás rendben volt; ennél nem kell több. Amit viszont a jövőre nézve fejlesztendőnek vélek, az az itiner helyenkénti kibővítése, illetve az útvonal problémásabb részeinek kiszalagozása. Ezekkel sokat lehet dobni a túrázók menet közbeni "komfortérzetén".

Voltak még BL-döntő nézésre irányuló terveink is a nap esti szakaszára vonatkozólag, de öltözetünk némileg hiányos, némileg humoros jellege miatt a vacsorát követően inkább a korai alvást részesítettük előnyben. Hogy másnap frissen és kipihenten ébredve egy túrát tegyünk a Pelsőci-fennsík karsztformáinak megismerésére. De ez már egy másik beszámoló témája lesz...

Megjelent: 23290 alkalommal Utoljára frissítve: hétfő, 13 február 2012 07:00