Nyomtatás

Hobobobo beszámolója a Naszály-kör túráról

Értékelés:
(0 szavazat)

Cserháti-tótúrák, Naszály-kör

21km, jó sok szinttel :-)

(Fel a Naszályra reloaded)

Hirtelen jött ötlet volt, belenéztem a túranaptárba és mit látnak szemeim! Naszály-mászás, szervezett keretek közt, szuper! Rajt Nőtincs, cél Nőtincs, körtúra, még szuperebb, ott a helyem!

Vasárnap reggel 9 órára már túl is voltam a parkolóhely-keresésen, egy gyors kávén és a nevezésen a Nőtincs központjában lévő Közösségi Házban, mindezek után neki is vágtam az itiner szerinti 21 km-es távnak. Nőtincs kedves kis cserháti falu, szeretek nézelődni ilyen kis falvakban, de most a számomra megszokottnál picit gyorsabban kellett szedni a lábacskákat...

Tudtam mire számíthatok, otthon alaposan átnéztem a szervezők által a ttt-n megosztott gps tracket, két bucka, egy 250, majd egy 350 m magas  -szalagozott utakon- a Gyadai-rét előtt, aztán jöhet a rettegett Naszály a nehezebb, keleti oldaláról!

Az első emelkedőkkel nem volt gond, fotózgattam a szép kilátásokat és a távolodó túratársakat, egészen a Gyadai-rétig, az első ellenörző pontig.

Egy gyors bélyegzés, aztán usgyi tovább a piros jelzésen, amely nem sokkal később beletorkollik az Országos Kéktúrába, melynek kék sáv jelzései remekül, ámde könyörtelenül vezetnek felfelé a Naszály meredek keleti oldalán a 652 méter magas csúcs felé.

Úgy voltam vele hogy a Naszály előtt, meg a Naszály után ami a csövön kifér, de a mászáshoz nekem bizony idő kell, nem kevés, mert a felfelé kapaszkodós átlagom az valami félelmetesen tragikus tud lenni, különösen ilyen terepen! 

Rászántam magamban egy órát a kapaszkodós 2 km-re a csúcsig, de nem is ment olyan rosszul, nem nagyon maradoztam el a fiatalabb csoportoktól, ezen magam is meglepődtem.

 Azért gyakran meg-megálltam, még akkor is ha nem volt feltétlenül szükséges, így sikerült lefotóznom a kéktúrához köthető másik szenvedélyem két képviselőjét, két szép régi kék jelzést az öregebb fákon.

450 méter körül az erdő cserjeszintre váltott, kezdett kinyílni a táj, egyre többször adódott szép panoráma. Bár az idő párás volt, azért a Szandáig, Felsőpetényig Börzsönyig el lehetett látni, Ősagárd pedig szintén szépen látszott a lábunk előtt, szinte karnyújtásnyira.

Az egyik kilátópontnál egy komplett általános iskolás osztály pihengetett, (ők szemből jöttek), azért jó volt látni hogy ennyien választották ezen a vasárnapon a Cserhát lankáit a kikapcsolódáshoz!

Még egy utolsó nekirugaszkodás és fent voltam a 652méter magas csúcson, ahol a geodéziai torony a szerencsének (vagy a szervezőknek?) köszönhetően tárva-nyitva állt, így aztán lendületből másztam fel a meredek fém létrákon a tetejére a körpanorámáért.

Voltak már fent ketten, megállapítottuk hogy a kilátás szép-szép, de holnap, a hidegfront után biztosan sokkal szebb lesz a páramentes, hideg időben.

Az ellenőrző pontot a szervezők nem a Naszály csúcsára tették, hanem egy remek ötlettel a közelben lévő Látó-kőhöz, ahonnan sokkal szebb kilátás nyílt a környékre mint a csúcsról! 

Ez a kilátóhely mindössze 350 méter kitérő a kéktúra útvonalától, eddig én sem ismertem, de szerintem sokan mások sem, mindenképpen ajánlott kitérő kékezőknek! 

A kék jelzésre visszatérve a Bik-kútig ismerős útvonal következett, folyamatos ereszkedés a Naszály előbb meredek, sziklás, majd a későbbiekben egyre lankásabbá váló északi ösvényein. Errefelé kapaszkodni szoktunk, így elég fura volt hogy lefelé milyen rövidnek tűnik a máskor oly gyötrelmesen hosszú út.

A Bik-kúttól az Óriások-pihenőjéig szalagozás és váci utcai feelingre hajazó tömegek, elképesztő mennyiségű kiránduló-futó-túrázó jött szembe, erre semmiképpen nem számítottam ezen a meteorológia által előzetesen lehúzott napon.

Az Óriások-pihenőjét már ismertem, innen ismét szalagozás, 5km még a célig, a kapaszkodó 350-re ismét immár nem esik túl jól így a Naszály után, de menni kell.

Egy zacskó gumicukit újítok be az arcomba, jól jött nagyon, a friss cukor bevitel után tapadok a jó tempót diktáló előttem haladókra, akikkel végül a nagyüzemet lebonyolító nőtincsi focipálya mellett (meccs van) együtt érjük el a falu szélét.

Még pár utcácska, ismét elnézelődök, közben azon agyalok magamban hogy mit ennék a legszívesebben, talán valami savanyút...

Cél, jelvény, oklevél, asztalok, padok, főtt kaja, és vajon mi? Mintha megrendeltem volna: székelykáposzta-szerű étel, krumplival, kolbásszal, szódával, ÁGI szörppel, nagyon jól esett!

Még egy kis poénkodás két fiatal túrista-lánnyal, majd ezután a nagyon jól sikerült túranap után kellemesen elfáradva ültem be a kocsimba és indultam haza.

Köszönöm a túrát a szervezőknek, nagyon jól éreztem magam!

Fotók a túráról: konfartibi Naszály-kör című albuma az Indafotón

Megjelent: 6288 alkalommal
Krieger István

Legfrissebbek a szerzőtől: Krieger István