BTHE 2006 feher 01 Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület | info@bthe.hu Facebook |  Rólunk

Belépés

Belépés a felhasználói fiókba

Felhasználónév *
Jelszó *
Jelszó megjegyzése

BTHE 2006 fekete 02 Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület

BTHE rendezvények

BTHE rendezvények (40)

BTHE rendezvényekről szóló cikkek, beszámolók

kedd, 27 március 2012 21:34

Dél-Börzsönyi Kilátások 2012.

Írta:

Az elmúlt vasárnap már negyedik alkalommal rendeztük meg a Dél-Börzsönyi Kilátások teljesítménytúránkat. A korábbiaktól kicsit eltérve, egy héttel későbbre, de idén is egy egynapos hétvégére esett a választásunk.

Az előző években az időjárás alaposan próbára tette mind a résztvevőket, mind a rendezőket: sár mindig minden mennyiségben, amihez több alkalommal is kellemetlen hideg párosult. Míg tavaly a Hegyes-tető környékén friss hóval találkozhattunk, addig idén lépten-nyomon tavaszi virágok szegélyezték a túra útvonalát, a hőmérsékleti viszonyok pedig helyenként inkább a kora nyári, mintsem a tavaszi hangulatot idézték.

GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 755 m. Akár másolhattam volna a 2011-es adatokat (kicsit olaszosan és tréfásan: Coppi – pasta), hiszen csak 100 m éter a különbség távolságban.”Pasta” azért volt a túra végén, mákos formában.

Reggel, igyekeztem szokásom szerint korán indulni, amit a várható havazás is indokolt. Ez csak félig sikerült, hiszen csak 7.36-kor állítottam le az autót Tihanyban. A félig azért van, mert rosszul emlékeztem a rajtidőre. Valamiért 7 óra volt bennem, nem pedig 8. Erről ennyit. Kényelmesebben készülődhettem volna, ha nincs hideg. Így azért csipkedtem magam, hogy minél előbb tető alatt legyek. A nevezés egy kicsit döcögősre sikeredett, mivel rossz sorba álltam, ahol a számítógép nem akarta tudni az igazat. Összefutottam az egyesületünk tagjaival is, illetve jó néhány ismerőssel. Végre 08.08-kor elrajtolhattam. Valahogy a túrák elején, ahogy kész vagyok az előkészületekkel, igen türelmetlenül várom az indulást. Legszívesebben én is „kapálnám lábaimmal a földet”, mint ahogy a lovak teszik. Ahogy nekivágok a távnak megnyugszom, s minden rendben.

vasárnap, 05 február 2012 22:44

Téli Tihany 20 - Csornai Edina beszámolója

Írta:
A tavalyi volt életem első teljesítménytúrája és oly mértékben nagy hatással volt rám, hogy azóta se bírok leállni. Magától értetődő volt hát, hogy idén újra benevezek, ezúttal nagynénémen túl barátaimat is magammal rántva, akiknek valószínűleg már a könyökén jött ki a sok óda, amiket a tavalyi év során a Téli Tihanyról zengtem. Legendák a csodás kilátásról, a zajló jég morajáról, a forraltboros EP-ről, az elképesztő tömegről és arról, hogy tényleg mindenki ott volt, aki számít. ;-)
Ha már a hó tavaly elmaradt, idén -- ahogy én azt már jó előre tudtam ;-) -- bepótolta magát rendesen és ezzel el is ijesztette a tavalyi tömeg jó részét. A kilátás is szolidabb volt, hisz végig összefüggő, hófehér felhőtakaró borította az eget, de sebaj... mint tudjuk Tihany télen-nyáron, minden körülmények közt csodaszép.

Előnevezéssel meg BTHE kártyával (satöbbi) a rajt még a vártnál is könnyebben és gyorsabban ment, így némi szerelvényigazítás után már úton is voltunk, hogy megismételjük a tavalyit.
Egészen meglepő módon sikerült 865 méter szintemelkedést összeszedni a túrába, ennek megfelelően fel és le hullámzott az útvonal végig. A Külső-tó recsegős jegén való csúszkálást ezúttal megúsztuk, a várva-várt "forraltboros EP" újfent hosszabb pihenőre csábított minket és a Csúcs-hegytől a Hálóáteresztőig tartó relatíve hosszú szakaszt pedig időben tovább nyújtotta, hogy felhőzet ide vagy oda, idén is alig bírtunk betelni a befagyott Balaton látványával.
A hajóállomásnál elkortyolgattunk egy újabb dózis forralt bort és azzal a lendülettel, a lépcsők megmászása után hip-hopp a célban találtuk magunkat, ahol a szokásos emléklap-kitűző kombó mellett egy adag mákos tészta volt a jutalom, hogy ne csak őszinte, de egyszersmind vicces is legyen a mosolyunk.

Köszönjük a kiváló szevezést BTHE! Remélem jövőre is találkozunk Tihanyban!

Forrás: www.ttt.tr.hu
vasárnap, 05 február 2012 22:36

Téli Tihany Mészner Viktor beszámolója

Írta:
A közmédia (csak tudnám, hogy melyik közé...) világvégét, égszakadást, földindulást jósol hétvégére, gondolok is szegény Főrendező Sporttársra, hogy pénteken hány száz telefont kaphatott a "Tessék mondani, lesz a túra ?"  jeligére. Na mindegy, ennyi év tapasztalatával már nem dőlök be mindenféle rémhírkeltésnek, hajnal 5-kor elindulok megyejáró buszutamra, hogy Veszprém megye határait sehol át nem lépve 8-ra már Tihanyban is legyek. A Veszprémből oda tartó buszon lézeng ugyan néhány sporttárs, de tömeg sehol, mindenki kényelmesen üldögél a kinti körülményekhez képest mindenképpen komfortosabb KUU-873-as Balaton Volános járművön. A rajtban sincs nyoma a korábbi tömegjeleneteknek, sőt akinek van BTHE rendezvénykártyája és még magával is hozta, az 23 másodpercen belül túl van a nevezésen. Végignézek a jelenlévőkön, csupa ismerős, sokat próbált spori, akik nem jöttek el, azok a  városbéli puhányok, nyavalyások (forrás : Csukás-Sajdik: A nagy ho-ho-ho-horgász), a hiszékenyek,  és a magukban kevésbé bízók, mert hát ugye ehhez a mi szeretett sportunkhoz nem árt, ha némi egészséges önbizalom is társul. Andrással konstatáljuk, hogy Jani barátunk is valamelyik fentebb felsorolt csoport tagja lehet...

Saját magam is kissé meglepve szinte az utolsó pillanatban neveztem elő erre a túrára, éppen a túranaptárt böngésztem pénteken este mikor megakadt a szemem ezen a rendezvényen.Nem bántam meg...

Szombaton este mindent előkészítettem a hátizsákba hogy ezen ne múljon a dolog, de azért ismervén magam meghagytam gondolati szinten az esélyét annak is hogy a szundi győz vasárnap hajnalban.Nos nem a szundi győzött, pedig jó eséllyel indult!

BTHE Tájékozódási túra, hosszú táv

Túl sokat nem járok tájékozódási túrákra, pedig izgalmas műfaj. Ráadásul csapatban is lehetett indulni mindkét távon, Vácról közvetlen busz visz a Kisinóci-turistaházhoz, a Börzsönyt imádjuk, a BTHE-túrákat is szeretjük, nem is volt kétséges, hogy megyünk. Szóval, a váci CSBT-s különítmény képezett egy alakulatot a rajtban, Józsi már türelmetlen, nagyon szeretne tájékozódni -hogy aztán később a párja hátát nézze-, viszont nekem igényem támadt egy Unicumra a büféhivatalban. De szerencsére ez gyors műfaj, miként mi is. Éppenséggel nem tájfutás, de valahogy kilépünk az emelkedőn is rendesen. Belőttük a pontokat, egy körülbelüli útvonalat az esztétikus, igen színvonalas itineren, aztán uccu. Neki, meg nekünk. Zöld kereszt megvan, mint jelzés, majd a jelzés mentén az első pont, az első ponton az első matricák, ragasztgatunk, de jó játék ez, élvezzük, nyolcból egy megvan. Hogy is áll össze nyolc? Hatról tudjuk, hol van, kettőről majd kiderül, és ha kemények vagyunk, mint a bakelit, akkor még bónuszcsúcsokat is támadhatunk. De egyelőre erre nem is gondolunk, annál inkább a sikerrel, hogy nyolcból már egy.

csütörtök, 11 augusztus 2011 16:48

Bíbor beszámolója az Ipolymente 95 túráról

Írta:

-Vasfűrészed van? –Nincs, de flexem van! Imbuszkulcs helyett az is megteszi; megszervizeljük vele a letámasztót. Ezzel és némi pillanatragasztóval fel is készültünk a másnapi tt-re.  Reggel a kétkerekűeket négykerekűbe tesszük és a szobi rajthelyszínig lényegében autós rész-bejárást  csinálunk, figyelve hol lesz jó lejtő, emelkedő. Nevezéskor megcsodáljuk az országúti szuperbringákat, enyhén szólva kilógnak a sorból a montik. Kicsit aggódva nézem, hogy fogják bírni? De ha a börzsönyi sarat és Drégelyvárt bírták nehogymá’ az aszfaltos sztráda kifogjon rajtuk! Rendezvénykártyának hála nem kell nevlapot töltögetni, vonalkódos címkét nyomnak.

Fel a Badacsonyra!

Az elmúlt hónapban a havazás mindig a legrosszabbkor jött, ezért nem jutottunk el az év végére tervezett Bakonyi Mikulásra és Dombay-tó Maratonra sem. Nagyon hiányzott már valami mozgás, a Téli Mecsek meg, akárhogy is néztem, még túl messzinek tűnt. Ezért egyértelművé vált, hogy Szilveszterkor felmegyek a Badacsonyra, de hogy még se legyen túl rövid a táv, előneveztem a „Vár a Szigligeti-vár” vártúrára is, amit megtoldottam még egy rövid kitérővel a szigligeti Óvárhoz.  Így a vége körülbelül 16 kilométer lett.

csütörtök, 14 április 2011 16:24

Kékdroid beszámolója az Andezit 30-ről

Írta:

Mérsékelt sebességgel robog velünk az autó a régihármas elefántcsapdái között, a hangszórókban az Epica énekesnőjének el-elcsuklik a hangja az út határozottabb folytonossági hiányainál. Mellettünk a Mátra körvonala, mint hosszan elnyúló szintmetszet mered a felhőtlen ég felé. Elhagyjuk Gyöngyöst, Hatvant, lassan elmaradnak az ormok mellettünk, szelídebb vidékre térünk. Egyenes térít el az ívelő főútról, dombra fel és dombról le, AS-szabvány (ahogy sikerült) szerinti úton követjük a mellékvonal sínpárját, mellettem Kerek repkény diktálja a hátralévő falvakat és az odáig megteendő távolságot. Galgagután teszünk egy bónusz kanyart, amely kifejezés szép eufemizálása az eltévedésnek. Bedöcögünk a vasútállomásra, parkolás céljából. A hátul bambuló Patti húgommal felébresztetem a mellette szundikáló Bese öcsémet. Ébredezés közben kocsiban és kocsin kívül várjuk a rajtidő eljöttét és a rövidesen érkező, S33509 számú sebesvonatot. Utóbbi jelzi az indulás időszerű mivoltát, átzavarom a kényelmeskedő csoportosulást a rajthelyszínre, összefutunk Vándor Csillaggal és a túra előtti estén a „Grand Hotel Becske alsó” szolgáltatásait igénybe vevő Tincával és sétáLós bácsival. A jégcsapok már egészen leolvadtak a hajukról. Sorra kerülünk, fizetünk, mint a katonatiszt, kitöltjük a szükséges adatokkal a szükséges papírokat, majd újabb, tizenhét másodpercnyi sorállást követően egy vonalkódos rajtidővel ellátott itinert kapunk. A füzetkében mindenféle információ megtalálható, útleírás, színes térkép, táv- és szintadatok, ismertető a nevezetességekről. Remek. Kerek repkény kék térképtartója elnyeli az irodát, épp begördülnek laci069-ék, amikor indulni készülünk. Bubunak beígérem, hogy majd utolér, sajnos ez nem következik be, pedig Isten látja lelkemet, nem sietjük el a túrát...

péntek, 01 április 2011 21:32

Ottorino beszámolója a DBK 40-ről

Írta:

Az alábbiakban Ottorino beszámolóját (melyet a TTT honlapról emeltem át) olvashatjátok a március 20-i rendezvényünkről.

DÉL-BÖRZSÖNYI KILÁTÁSOK 2011.03.20.

Ezt már szeretem! Zebegényben leszállunk a vonatról és besétálunk az iskolába. Ki a fene szeret sokat gyalogolni? Az udvaron már nyüzsi van, Tom barátommal megvesszük a papírokat és a számítógépes nyilvántartáshoz lépünk. Sorbaállás közben pótreggelire megeszem a csócsálnivalót, amit a kezembe nyomtak a gondos rendezők. Egy kis technikai fennakadást okozok azzal, hogy a TÉLI TIHANY-on kapott vonalkódos rendezvénykártyámat, annak idején, otthon egy nagyon biztos helyre elraktam és ma hajnalban hiába füttyögtem neki, nem akart előjönni. A kis hülye most otthon unatkozhat egy remek kirándulás helyett. Egy kis szájber segítség a szomszéd asztaltól, és a kódnyomtató már köpi is az öntapadós vonalkódot, névvel, rajtidővel, DBK 40 felirattal. Nekem már csak az itinerem sarkába kell biggyesztenem. Profi! Akkor megyünk? Egy réteg ruha eltesz, és megyünk. A Trianoni emlékhelyet kell megcélozni [S3]. Ismerős az útvonal, pl. a TELEKI-n szoktunk ott landolni. Tehát fel a korlátos, kőlapos kis szerpentinen. A kanyar utáni, felfelé menő ágba pillantok: Szevasz Máté! Az emlékhelyen nincs pont, ezért hátul elhagyjuk, és pár méter után a [S3]-ról is letérünk egy jobbra-balrával, hogy a [S-] jelen folytassuk, változatlanul fölfelé. Itt már felhevült túrázók szegélyezik az utat; mindenki valamilyen göncöt gyömköd a málhájába. Nekem is melegem van, de úgy döntök, hogy csak a pontnál veszem le következő réteget. Nincs hideg, de még egy kicsit frisses a levegő. Felhős az ég, ám néhol átkéklik. Jó lenne megúszni szárazon. Legalábbis felülről, mert a több napos esőzés miatt talajügyben nem sok jót várhatunk. Néhány dúsabb átfolyás már jelzi, hogy küzdelmes napunk lesz ma.

3. oldal / 3